Elfáradtam, csendre és pihenésre vágytam, pihenésre, amikor nem történik semmi, csak én vagyok!

Egy hosszú, fárasztó hét után úgy éreztem, hogy szükségem van néhány órára, amikor nem csörög a telefon, nem érkeznek üzenetek, és nincs semmi teendő. Csak a csend.

Korán este indultam el otthonról, a Tisza egyik nyugodtabb partjára. Nem vittem sok mindent magammal: egy könnyű széket, ivóvizet, pár db gyümölcsöt, egy takarót és a telefonomat, amelyen halk, zene szólt.

- Ahogy megérkeztem, a folyó lassan hömpölygött előttem. A nap már alacsonyan járt, aranyszínűre festve a víz felszínét. Leültem a fűbe, és hagytam, hogy a város zaja fokozatosan eltűnjön mögöttem.

A zene szinte észrevétlenül szólt.

Nem uralta a pillanatot, csak kísérte azt. A folyó halk morajlása, a fák leveleinek susogása és a madarak esti éneke időnként teljesen elnyomta a dallamokat.

- Néhány perc múlva már nem néztem az órát. Nem gondoltam a másnapi feladatokra. Egyszerűen csak figyeltem a természetet.

A nádasból vízimadarak hangja hallatszott. Egy vörös gém lassan elsiklott a víz fölött. A túlparton a fák sötétedő körvonalai rajzolódtak ki az alkonyi ég előtt.

- Ahogy a nap lebukott a horizont mögé, megérkeztek az est első hangjai. A madárcsicsergést lassan felváltotta a tücskök ciripelése. Száz apró hang szólt egyszerre, mégis olyan volt, mintha az egész táj egyetlen nyugodt dallamot játszana.

A zene ekkor már alig hallatszott.

Nem is volt rá igazán szükség. A természet átvette a szerepét.

- A Tisza-parton ülve úgy éreztem, hogy minden feszültség eltávolodik tőlem. A folyó vitte magával a gondokat, a tücskök pedig megtöltötték az estét békével.

Pár óra elteltével amikor végül elindultam hazafelé azt gondoltam, nem történt semmi különös.

Nem volt nagy kaland, nem volt látványos esemény. Mégis úgy éreztem, mintha napokig pihentem volna.

Néha ennyi is elég: egy csendes hely a természetben, egy kis zene, a Tisza nyugalma, a madarak hangja és a tücskök esti koncertje. 

Béke van! Nem csak körülötted, hanem a fejedben is és a lelkedben is. Ezt az érzést nem lehet szavakban röviden leiírni, nem lehet, mert ez egy olyan állapot, amely egyszerre nyugodt, békés, felemel és egy kellemes semmihez nem hasonlítható belső szabadságot ad.

Olyan ritka pillanat ez, amikor az ember nem vágyik semmire, nem siet sehova, és nem hiányzik neki semmi. Egyszerűen csak jó létezni.