A Tisza elválasztotta a szerelmeseket
Egy különleges szerelmi történet az árvíz idejéből
A tragédia közepette sok gyönyörű emberi történet született. Az egyik legismertebb egy fiatal lányról és a vőlegényéről szól, akik az árvíz éjszakáján külön kerültek. A lány egy tetőn vészelte át az éjszakát, míg vőlegénye egy csónakkal kereste őt a sötétben, órákon át kiabálva a nevét a hömpölygő víz felett. Reggelre végül egymásra találtak, félig megfagyva, de élve...
Amikor a Tisza elválasztotta őket
1879 március 12-én éjjel Szeged felett nem csak a víz tombolt. A város szívében, a Felsőváros egyik szerény házában egy fiatal pár, Kovács Julianna (Juliska) és Takács István készülődött az esküvőjére. Mindketten alig múltak húszévesek. István asztalossegéd volt, Juliska pedig varrónőként dolgozott egy belvárosi szabónál. Gyerekkoruk óta ismerték egymást, de a szerelem csak néhány évvel korábban lobbant fel köztük, egy nyári bálon, ahol István először merte meghívni táncolni a lányt.
Az árvíz éjszakáján minden megváltozott.
Hajnali kettő körül hatalmas robajjal szakadt át a gát. A jeges víz pillanatok alatt elöntötte az utcákat. István éppen a szomszédban segített egy idős asszonynak biztonságba helyezni néhány holmit, amikor a víz betört. Juliska egyedül maradt a házukban.
Mire István visszaért, a ház már félig víz alatt állt, és a lány egy közeli fa tetejére menekült, ahonnan kétségbeesetten kiabált. A sötét, hömpölygő ár elválasztotta őket. István egy arra sodródó csónakdarabot megkaparintva órákon át evezett a jeges vízben, Juliska nevét kiabálva a viharban.
A lány a faágba kapaszkodva, átfagyva, remegve hallgatta a távolból a hangját, de a szél és a víz zaja sokszor elnyomta azt. Reggel felé, amikor már szinte mindenki azt hitte, hogy Juliska odaveszett, István végre megtalálta. A lány alig volt eszméleténél, keze-lába megfagyott. István a csónakba emelte, saját kabátjával takarta be, és evezett vele a legmagasabb, szárazabb rész felé, a Palánk irányába, ahol sokan menedéket találtak.
A túlélés és az újrakezdés
Mindketten életben maradtak, de mindent elvesztettek: házukat, holmijukat, István szerszámait.
Az árvíz után Szeged romokban hevert. Sok pár ekkor adta fel a közös jövő álmát, de ők nem.Három hónappal később, amikor a víz végre visszahúzódott, és a város lassan újjáépült, Kovács Julianna és Takács István 1879. június 15-én összeházasodtak egy ideiglenes, egyszerű ceremónián.
Az esküvőjükön nem volt nagy lakodalom, sem gazdag hozomány, csak néhány túlélő barát, egy kis kenyér és a remény.
István később az újjáépítésben dolgozott asztalosként, Juliska pedig a segélyakciókból kapott varrógéppel segítette a családot. Több gyermekük született, és unokáiknak sokszor mesélték el azt az éjszakát, amikor a Tisza el akarta venni tőlük a szerelmet, de végül csak még erősebbé tette azt.
Mi maradt belőle?
Ma már nincs nyoma a pontos címnek, ahol laktak, de a történetük bekerült a szegedi árvíz szájhagyományába. Szeged lakói sokáig úgy emlegették: „Az árvíz sok mindent elvett, de néhány szerelmet csak megerősített.”
Tetszett a cikk?
Városi Magazin cikkajánló
Szegedi Hídivásár
Programajánló, Családi és gyerekprogramok
Ez nem egy egyszerű vásár. Ez a Szegedi Hídivásár, az ország egyik legszebb és legnépszerűbb kézműves fesztiválja.
Arapaima hal és a különleges pikkelyei
Érdekességek, Állati érdekességek
Az Amazonas óriása, amelynek testét valóságos természetes páncél védi
Június 8 Medárd napja az egyik legismertebb időjósló napunk
Érdekességek, Tudtad-e?
Szent Medárd a 6. században élt francia püspök volt. Egyszer nagy eső érte útközben, de egy sas a kitárt szár ...
Gépi cséplés, amikor a gép érkezett az asztag mellé
Történetek, Régi emlékek
Körülötte 15–30 emberből álló cséplőbanda dolgozott, szigorú munkamegosztással
Picasso-kiállítás nyílik Szegeden
Programajánló, Kiállítások, tárlatok
Közel 30 eredeti Picasso-mű érkezik Szegedre, többek között magángyűjteményekből és külföldi gyűjteményekből.
Hagyományaink egyike a Borfesztivál
Helyi kalauz, Helyi hagyományok, ünnepek
Amikor május végén Szeged utcáit benépesítik a fények, a zene és a bor illata, a város különleges hangulatba öltözik.
A búza már asztagban az udvarban, eljött a cséplés ideje
Történetek, Régi emlékek
Több ember dolgozott együtt ritmusban, hogy az ütések ne zavarják egymást.
A tigris csíkjai nemcsak a bundáján vannak
Érdekességek, Állati érdekességek
A tigris csíkozata nagyjából olyan, mint az embernél az ujjlenyomat: egyedi az egyes állatokra jellemző.
A szegedi tanyavilágból a nótakirályságig
Érdekességek, Különleges emberek
Dankó dalai a magyar lélek legmélyebb húrjait pengették: a boldogságot, a bánatot és a honvágyat.