A szegedi piros papucs


A szegedi papucs története

Rátkai Sándor-féle hagyomány és a hungarikum születése

A szegedi papucs a magyar népművészet egyik legkülönlegesebb és legismertebb lábbelije, amely nemcsak díszes viseleti tárgy, hanem Szeged város kulturális identitásának is fontos része. A kézzel készített, hímzett papucs évszázados hagyományokra épül, és ma már a magyar kulturális örökség kiemelt elemei közé tartozik.

Ősi eredetek és szegedi hagyomány

A szegedi papucs története a török kori hatásokig nyúlik vissza. A „papucs” szó is török eredetű, és a lábbeli a hódoltság idején terjedt el Magyarországon. Szegeden azonban különleges formát és díszítést kapott, és a 19–20. századra a város egyik legjellegzetesebb viseletévé vált.

A papucs készítése hosszú ideig sok mester kezében volt: a 20. század elején még több tucat papucskészítő dolgozott Szegeden, főként Móraváros környékén. A mesterség azonban a 20. század végére erősen visszaszorult.

A különleges készítési technika

A szegedi papucs egyik legérdekesebb sajátossága, hogy egy kaptafán készül, vagyis a jobb és bal láb végleges formája csak viselés közben alakul ki. Ezért is mondják: „a szegedi papucsnak nincs párja”.

A papucs jellegzetes elemei:

- bársonyból készült felsőrész,

- kézi varrás,

- bőrből készült talprész (bőrtalp),

- kaptafára formált, jellegzetes hajlított kialakítás,

- díszes szalagok és bojtos elemek.

A hagyomány szerint a menyasszonyok esküvőre gyakran két pár papucsot is kaptak


Rátkai Sándor, a hagyomány megőrzője

A modern szegedi papucs történetének központi alakja Rátkai Sándor (1914–2011), népi iparművész és a mesterség egyik utolsó nagy képviselője.

Ő volt az a mester, aki:

- továbbadta tudását fiatal tanítványoknak,

- és segített abban, hogy a mesterség ne vesszen el.

 

Hungarikum és kulturális érték

A szegedi papucs ma már hivatalosan is elismert nemzeti érték, és bekerült a Magyar Értéktárba, a hungarikumok rendszerének előszobájába.

Ez az elismerés azt jelenti, hogy kiemelten fontos magyar kulturális örökség.

A mai szerepe

Napjainkban a szegedi papucs már ritkábban mindennapi viselet, inkább:

- kulturális rendezvényeken,

- kiállításokon,

- és emléktárgyként jelenik meg.

Mégis erős szimbólum maradt: Szeged múltját, kézműves hagyományait és női viseleti kultúráját testesíti meg.

Tetszett a cikk?

 

Kiemelt ApróHirdetések

További kiemelt ApróHirdetések »

 

Városi Magazin cikkajánló

Szeged mesél... Az utolsó kívánság
Történetek, Emberi történetek
Bálint bácsi nyolcvankét éves volt. Egész életét Szegeden töltötte, nap végén mindig a Tiszához tért vissza.
Az aranycsapat legendája
Érdekességek, Különleges emberek
Az Aranycsapat nemcsak sikerei miatt vált legendává, hanem mert új fejezetet nyitott a futballban.
A Széchenyi tér, Szeged elegáns nappalija
Helyi kalauz, A város bemutatása
Bemutatkoznak Szeged szép terei:A Széchenyi tér Szeged belvárosának legszebb és legélénkebb tere
A megszokott Szegeden túl: apró helyi értékek és elfeledett történetek
Helyi kalauz, Helyi látnivalók
Egy város értékeit nem kizárólag a híres látványosságok adják. Ugyanilyen fontosak a kisebb emlékek
Betegség vagy csak képzelődés?
Életmód, receptek, Egészség, szépség
Ki tudja
Szeged, Széchenyi tér a Tisza-part felől
Helyi kalauz, Helyi látnivalók
A fák lombja mögött kibontakozik az a tágas városi tér, amely Szeged egyik legfontosabb találkozóhelyévé vált
A szegedi Szent István téri víztorony (Éjszakai világításban)
Érdekességek, Városi érdekességek
A torony függőleges formája erős kontrasztot alkot a környező városi térrel. Szeged egyik különleges városi jelképe
Szegedi nagy árvíz
Helyi kalauz, Városi élet
Az emberek a háztetőkre, fákra, ahova tudtak menekültek. Sokan a hideg vízben fulladtak meg vagy fagytak meg.
Aratáskor, a kasza pengéjének élezése
Történetek, Régi emlékek
Az élezés az aratás elengedhetetlen része volt, és két egymást kiegészítő műveletből állt: kalapálás és a fenés

További cikkek »