A szalakóta újra színesíti az Alföldet

Kategória:
Történetek, Állati történetek

A szalakóta újra színesíti az Alföldet

A kék csoda visszatért: a szalakóta újra színesíti az Alföldet

Mindig is lenyűgözött a szalakóta. Az a ragyogó, szinte égi kék, ahogy a napfényben megcsillan a szárnyán, az a magabiztos, egyenes tartás a villanydróton ülve… És most, a Dél-Alföldön is egyre gyakrabban feltűnik.

Öröm ez a szívnek: a vidék ismét gazdagabb lett egy kicsit.A szalakóta – tudományos nevén Coracias garrulus – nem véletlenül kapta a kékcsóka, zöldcsóka vagy vaskánya beceneveket.

Gerle-nagyságú, tömzsi madár, testhossza harminc-harminckét centiméter, szárnyfesztávolsága közel hetven.

A feje, a nyaka és a hasa élénk zöldeskék, a háta meleg gesztenyebarna, a válla és a szárnya pedig olyan kobalt- és ultramarinkék, hogy röptében szinte világít.

Amikor a napfény elkapja, valóban úgy tűnik, mintha egy darabka égbolt szállna el a puszta felett.

Egykor az egész országban otthonosan érezte magát. Aztán a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben drámaian visszaesett az állománya, a Dunántúlról szinte teljesen eltűnt. Az Alföldön azonban nem adták fel. Az 1980-as évektől kezdve a madarászok és a természetvédők kitartó munkával, főleg mesterséges odúk százainak kihelyezésével segítették vissza.

A siker látványos: ma már több ezer pár költ Magyarországon, és a Dél-Alföld – Csongrád, Bács-Kiskun, Békés megye, a Körös–Maros vidéke – különösen erősödő központtá vált.

2024-ben például rekordszámú odúfoglalást és szokatlanul sok öttojásos fészekaljat regisztráltak. A faj fokozottan védett, természetvédelmi értéke félmillió forint – és minden egyes új pár felbecsülhetetlen.

Hosszútávú vándor. Április végén, május elején érkezik vissza a dél-afrikai telelőhelyéről, Botswanából és Namíbiából, szeptember elején pedig már ismét útnak indul. A hosszú út veszélyes: délebbre sok helyen még mindig vadásszák szépsége miatt.

Itthon a nyílt, napos tájakat keresi, fás legelőket, fehérnyárcsoportokkal tarkított homokpusztákat, üde réteket, mozaikos mezőgazdasági területeket.

Magas ülőhelyről les zsákmányára: nagyobb rovarokra, sáskákra, bogarakra, de gyíkra, békára, sőt kisemlősre is lecsap. Tipikus „őrszem-vadász”.A nászidőszakban a hím látványos, guruló repülést mutat be – innen az angol neve is: European roller.

Odúban költ, leggyakrabban zöld küllő vagy fekete harkály által vájt lyukban, vagy a számára kihelyezett mesterséges odúban. Fészket nem épít, 4–5 fehér tojást rak, a fiókák nagyjából egy hónapos korukban hagyják el a fészket.

A szalakóta visszatérése több, mint madártani siker. Azt üzeni, hogy a kitartó természetvédelmi munka meghozza a gyümölcsét, és hogy az Alföld még mindig képes otthont adni a legszínpompásabb madaraknak is.

Amikor legközelebb a villanydróton vagy egy magányos fa tetején meglátod azt a ragyogó kék sziluettet, tudd: nem csak egy madarat látsz. Egy kis darabot a vidék régi, gazdagabb arculatából és egy reményt, hogy ez a szín még sokáig velünk marad.

Tetszett a cikk?