Az 1879-es Nagy Árvíz, Szeged újjászületése

1879 március 12-én hajnali 2 órakor Szeged életének legsötétebb órája köszöntött be.

A tél különösen kemény volt, a Tisza és mellékfolyói már hetek óta veszélyesen magas vízállással küzdöttek. Az emberek nyugtalanul aludtak, amikor hirtelen hatalmas robaj támadt. A gát átszakadt, és a jéghideg Tisza-víz óriási erővel zúdult be a városba.

Az akkori Szeged, az ország második legnagyobb városa, szinte teljesen víz alá került.

6350 házból körülbelül 5800 teljesen megsemmisült. Az emberek a háztetőkre, fákra, vagy ami éppen a keze ügyébe akadt, menekültek. Sokan a hideg vízben fulladtak meg vagy fagytak meg. 

A katasztrófa híre villámgyorsan bejárta Európát.

A világ döbbenten figyelte, ahogy egy virágzó város egyik pillanatról a másikra eltűnik a víz alatt. Becslések szerint kb. 200-300 ember vesztette életét közvetlenül az árvízben (a pontos szám máig vitatott, mert sok holttestet soha nem találtak meg).

A világ segítő keze

A tragédia azonban nem csak pusztulást hozott, hanem valami csodálatosat is.

Az akkori osztrák-magyar uralkodó, I. Ferenc József személyesen is meglátogatta a várost, és azt mondta a híres mondatot:
„Szeged szebb lesz, mint volt!”

És valóban: az egész világból érkezett segítség. Angliától Amerikáig, Franciaországtól Olaszországig gyűjtöttek pénzt a „Szeged-akcióban”.

A város újjáépítése páratlan összefogást hozott létre. Az új Szegedet eklektikus, nagyszabású palotavárosként építették újjá, széles sugárutakkal, gyönyörű épületekkel, amelyek ma is a város jellegzetességei (pl. a Városháza, a Reök-palota, vagy a Dóm tér alapjai).