Elveszett szerelmek nyomában

Elveszett szerelmek nyomában


A fehér alak a Tisza partján – híd-legendák és elveszett szerelmek nyomában

A Tisza partja évszázadok óta nemcsak a természet nyugalmát, hanem az emberi történetek sűrű, sokszor fájdalmas emlékeit is őrzi. A folyó, amely egyszerre ad és elvesz, számtalan legendát szült – ezek közül az egyik legmegrázóbb a „fehér alak” története, amelyet több változatban is mesélnek a folyó mentén élők.

A történet szerint egy fiatal nő minden este megjelent a híd közelében, a víz fölé hajolva, mintha valakit várna. Fehér ruhát viselt, amely a holdfényben szinte világított, mintha nem is e világhoz tartozna. A helyiek először csak egy szomorú asszonynak hitték, aki gyászol, de idővel egyre többen állították: a nő nem öregedett, és mindig ugyanott, ugyanabban az órában tűnt fel.

A legenda egyik változata szerint egy tiltott szerelem áll a háttérben.

A lány egy hajósba szeretett bele, aki a Tiszán dolgozott, és ígéretet tett neki, hogy visszatér hozzá. A férfi azonban egy viharos éjszakán eltűnt a folyón – a Tisza akkor nem adott vissza semmit. A lány minden este kiment a partra, várta őt, és végül úgy tartják, a várakozás örökre a vízhez kötötte a lelkét.

Más mesélők szerint a tragédia nem is szerelem volt, hanem egy hídépítés idején történt baleset. Egy fiatal nő a munkások között dolgozó kedvesét várta haza, de amikor a híd egy része összeomlott, a férfi odaveszett. Azóta jelenik meg a fehér alak a hídnál, mintha még mindig ellenőrizné: megérkezik-e végre az, akit várt.

A legkülönösebb azonban nem maga a történet, hanem az, amit sokan állítanak: hogy a fehér alak soha nem beszél, nem sír, csak áll mozdulatlanul, és a vizet nézi. Mintha a Tisza felszínén keresne valamit – vagy valakit –, aki már rég nem lehet ott.

A helyiek szerint, akik tisztelik a folyót, ezek a történetek nem puszta babonák. Inkább emlékeztetők arra, hogy a Tisza nemcsak víz és part, hanem sorsok lenyomata is. Aki sok időt tölt mellette, az előbb-utóbb megérzi: a folyó nem felejt.

És talán ezért születnek újra és újra ezek a legendák, mert minden generáció hozzáteszi a maga hiányát, veszteségét vagy titkát a víz történetéhez.

Tetszett a cikk?

 

 

Városi Magazin cikkajánló

Mars tér, Szeged élő színháza
Helyi kalauz, A város bemutatása
Lehet, hogy Szegedet a napfény tette híressé, de a város történeteit sokszor inkább a Mars tér őrizte meg.
Gépi cséplés, amikor a gép érkezett az asztag mellé
Történetek, Régi emlékek
Körülötte 15–30 emberből álló cséplőbanda dolgozott, szigorú munkamegosztással
Arapaima hal és a különleges pikkelyei
Érdekességek, Állati érdekességek
Az Amazonas óriása, amelynek testét valóságos természetes páncél védi
Amikor már szinte semmit nem szeretnél...
Történetek, Emberi történetek
Elfáradtam, csendre és pihenésre vágytam, pihenésre, amikor nem történik semmi, csak én vagyok!
Szeged mesél... A levél, amely fél évszázadot várt
Történetek, Szerelmes történetek
Tóth Ilona fiatal lány volt, aki minden reggel ugyanazon az útvonalon indult útnak, percre megállt a Tisza partján.
Illatok, amelyekre mindig emlékezünk. II.rész
Életmód, receptek, Receptek
A kenyér nemcsak étel volt, hanem az élet jelképe. Minden morzsáját megbecsülték
A honfoglalás lenyűgöző monumentuma Ópusztaszeren
Programajánló, Közösségi programok
Ez a monumentális alkotás egy teljes korszakot idéz meg, és a magyar történelem egyik leglátványosabb vizuális emléke.
Szomszédom a Tisza...
Helyi kalauz, Városi élet
Aki egyszer a Tisza mellett él, vagy akár csak néhány napot tölt a partján, annak a folyó örökre a szomszédja marad.
Miért nevezik Szegedet a Napfény Városának?
Helyi hírek, időjárás
Az Alföld déli részén évente kiemelkedően magas a napsütéses órák száma, ami évszázadok óta meghatározza ...

További cikkek »