A szegedi piros papucs


A szegedi papucs története

Rátkai Sándor-féle hagyomány és a hungarikum születése

A szegedi papucs a magyar népművészet egyik legkülönlegesebb és legismertebb lábbelije, amely nemcsak díszes viseleti tárgy, hanem Szeged város kulturális identitásának is fontos része. A kézzel készített, hímzett papucs évszázados hagyományokra épül, és ma már a magyar kulturális örökség kiemelt elemei közé tartozik.

Ősi eredetek és szegedi hagyomány

A szegedi papucs története a török kori hatásokig nyúlik vissza. A „papucs” szó is török eredetű, és a lábbeli a hódoltság idején terjedt el Magyarországon. Szegeden azonban különleges formát és díszítést kapott, és a 19–20. századra a város egyik legjellegzetesebb viseletévé vált.

A papucs készítése hosszú ideig sok mester kezében volt: a 20. század elején még több tucat papucskészítő dolgozott Szegeden, főként Móraváros környékén. A mesterség azonban a 20. század végére erősen visszaszorult.

A különleges készítési technika

A szegedi papucs egyik legérdekesebb sajátossága, hogy egy kaptafán készül, vagyis a jobb és bal láb végleges formája csak viselés közben alakul ki. Ezért is mondják: „a szegedi papucsnak nincs párja”.

A papucs jellegzetes elemei:

- bársonyból készült felsőrész,

- kézi varrás,

- bőrből készült talprész (bőrtalp),

- kaptafára formált, jellegzetes hajlított kialakítás,

- díszes szalagok és bojtos elemek.

A hagyomány szerint a menyasszonyok esküvőre gyakran két pár papucsot is kaptak


Rátkai Sándor, a hagyomány megőrzője

A modern szegedi papucs történetének központi alakja Rátkai Sándor (1914–2011), népi iparművész és a mesterség egyik utolsó nagy képviselője.

Ő volt az a mester, aki:

- továbbadta tudását fiatal tanítványoknak,

- és segített abban, hogy a mesterség ne vesszen el.

 

Hungarikum és kulturális érték

A szegedi papucs ma már hivatalosan is elismert nemzeti érték, és bekerült a Magyar Értéktárba, a hungarikumok rendszerének előszobájába.

Ez az elismerés azt jelenti, hogy kiemelten fontos magyar kulturális örökség.

A mai szerepe

Napjainkban a szegedi papucs már ritkábban mindennapi viselet, inkább:

- kulturális rendezvényeken,

- kiállításokon,

- és emléktárgyként jelenik meg.

Mégis erős szimbólum maradt: Szeged múltját, kézműves hagyományait és női viseleti kultúráját testesíti meg.

Tetszett a cikk?

 

 

Városi Magazin cikkajánló

A búza már asztagban az udvarban, eljött a cséplés ideje
Történetek, Régi emlékek
Több ember dolgozott együtt ritmusban, hogy az ütések ne zavarják egymást.
Dóm téri Szentháromság szobor, az újjáéledt csoda
Helyi kalauz, Helyi látnivalók
A szobor az Atya a Fiú és a Szentlélek 7 méter magas homokkőbe faragott ábrázolása.
A szegedi Mars téri piac
Helyi kalauz, A város bemutatása
Reggelente itt találkozik a város szinte minden rétege: nyugdíjasok, családok, éttermek beszerzői, fiatalok és ...
A Széchenyi tér, Szeged elegáns nappalija
Helyi kalauz, A város bemutatása
Bemutatkoznak Szeged szép terei:A Széchenyi tér Szeged belvárosának legszebb és legélénkebb tere
Egy magazin, amelynek lapjain messzire utazhatunk
Érdekességek, Tudtad-e?
Ez az 1001 SzépHely a mindig bóvülő , a világ különleges tájairól, rejtett kincseiről mesélő magazin
A Tövismadár legendája
Történetek, Megható történetek
Átrepüli a mezőket, átszel a völgyeket, kitartóan keresi azt a helyet, ahol a tüskék a legélesebbek, a legkegye ...
Mars tér, Szeged élő színháza
Helyi kalauz, A város bemutatása
Lehet, hogy Szegedet a napfény tette híressé, de a város történeteit sokszor inkább a Mars tér őrizte meg.
Mit tehetünk?
Életmód, receptek, Egészség, szépség
A kérdés azonban jogos: ha az időjárást nem tudjuk megváltoztatni, mit tehetünk, hogy jobban viseljük a változásokat?
Picasso-kiállítás nyílik Szegeden
Programajánló, Kiállítások, tárlatok
Közel 30 eredeti Picasso-mű érkezik Szegedre, többek között magángyűjteményekből és külföldi gyűjteményekből.

További cikkek »